Négy fotó

Preview. Négy saját készítésű fotó: Szigetvár, Pécsbánya, Pécs–Tüskésrét, Atyha (Erdély). Ezek közül az egyik hamarosan könyvborító lehet.

„Akár a pokol is lehetne”

2015 utolsó negyedében három katolikus lapban is megjelent egy-egy írás az Aludnod kellenéről. Ez az érdeklődés nemcsak jóleső volt, hanem váratlan is, ezért egyszerre hívom fel a figyelmet a szövegekre. 

Dánél Mona a Pannonhalmi Szemlében publikálta Ahonnan eltűnnek a nők című tanulmányát. A gender-szempont mellett szóba kerül itt a telepen élő férfiak árny-létezése, és egy nagyon érdekes párhuzam Bodor Ádám szövegvilágával. A szöveget egyébként élőben is hallottam a 2014 decemberében megrendezett Kortárs szegénységábrázolások című konferencián.

Bod Péter más szerzőkhöz hasonlította a regényt, a Borbély–Szilasi–Tar tengellyel nyit. A Vigília tavaly novemberi számában közölt recenzió kiemeli, hogy a regényvilág nélkülözi a metafizikát, minden triviális, a szereplők pedig „a némaság képzeletbeli mezsgyéjét kerülgetik”. Legalább a regényem szófukar.

A három szöveg közül az Új Emberben megjelent recenzió az, amely a legerősebben reflektál a regény társadalmi érzékenységére. „Az egész magyar vidék katasztrófasújtott övezet”, illetve „realitásérzékünk kevesebb a könyv nélkül” – írja Horváth László Imre. Örömmel nyugtázva a dicséretet, idéznék tőle azért mást is, remélem, nem illetlenség: „a telep akár a pokol is lehetne”. 

Az alábbi képek megnyitásával a szövegek el is olvashatók.