A kilencvenes évek közepén láttam először élő koncerten a Balanescu Quartetet. A pesti Pecsában, ültünk, szipogtunk. Akkoriban jelent meg a Luminitza album, a Balanescu azóta sem adott ki jobb lemezt. A Luminitzát a rendszerváltás közép-kelet-európai eseményei ihlették, és ez akkor másfajta eufóriát okozott, mint 2013 áprilisában, a Kodály Központban (Pécs). Pedig valójában semmi sem változott azóta, legfeljebb több a hosztesszlány és szebben csillog az aranyozott stukkóburkolat. De a fény, az mégis kevesebb.
A címadó
tétel egy mexikói koncertről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése