Április 16-án, szerdán, a PTE Romológia Tanszékén avattuk fel a Terasz nevű helyet, amely Schäffer János barátom kezdeményezésére jött létre. A megnyitón a "transzidentitású pécsbányai fociedző" szövegét olvastam fel. Még soha nem éreztem olyan figyelmet felolvasás közben, mint akkor, a romológus hallgatók nem nagyon tudták, ki vagyok, és a helyzet alighanem még jobban összezavarta őket. Kár, hogy hideg volt, fújt a szél és esett az eső. Szép áprilisi napsütés helyett.
Két nappal később leadtam a regényemet. Péntek, dél – ez volt a határidő, és a gmail alapján 18 percet késtem. Azóta, persze, még egy mondatot javítani kellett, de ha hetedszer is újraolvasnám, hetedszer húznék ki belőle további részeket.
És amit még fontosnak tartok: a kötet kapcsán többeknek tartozom köszönettel. Először is Gyuricza Eszternek, aki az Inkognitóért is sokat tett az Alexandránál, majd rugalmasan kezelte, hogy a Magvető megkeresése nyomán a második kötetet már ott szeretném megjelentetni. Köszönet jár Szegő Jánosnak, az Aludnod kellene szerkesztőjének. Rengeteg olyan észrevétele volt, amitől a kötet még jobb lett. És jó vele dolgozni. Akárcsak Szolláth Dáviddal. Ő szerkesztette az Inkognitót, de megjelenés előtt olvasta ezt a kéziratot is. Kiváló szeme van. Mint ahogy Kiss Irinának (az első kézirat-olvasónak) és végül, de elsősorban s legfőképp Csordás Katának (a folyamatos kézirat-olvasónak) is, nélkülük ez a könyv nem lett volna olyan, amilyen lett.
Hamarosan elkészül a kötet Facebook-profiloldala is. Ott lassan csepegtetjük majd az infókat, például részletet a borítóból. És egyéb meglepetéseket is, ha minden jól alakul. Megjelenés a könyvhéten.
Ünnepi klip. Fields of the Nephilim: Wail of Sumer & And There Will Your Heart Be Also
(az írás során ezt a két számot "tekertem vissza" legtöbbször)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése