Könyvheti impressziók

Hosszú, négynapos túra lett a könyvhétből, ahol annyi minden történt, mint máskor egy hónap alatt. A negyedét megírtam, sok mindent és mindenkit kihagytam.

Június 13., péntek

Jól kezdődött: kisföldalattival. Gimnáziumi nosztalgia, kerékcsikorgás a Deák és a Vörösmarty között. Ráadásul a téren a kezembe nyomják a legfrissebb ÉS-t, Kálmán C. György kritikájával a regényről. (Erős spojler.) Gyorsan elolvasom, de nem tudok idézni belőle, azóta is minden nap elfelejtem megvenni a lapot.

A nap a Magvető estjével folytatódik a Radnóti Színházban. Az első sorból hallgatom Szilasi László rövid, de annál meghatóbb méltatását a regényről. Szilasi szerint az Aludnod kellene tele van humorral, és különösen humoros az a jelenet, amelyben Szokola Bandi az egyik szemére megvakul. Ezek után a színház közönsége talán nem lepődik meg azon, hogy a könyvből azt a részletet olvasom fel, amelyben Tatár Pista holttestet éget a mezőn. Ennél lehangolóbb estéjük (péntek 13.) csak a spanyoloknak lehet, Casillasék 5-1-re kikapnak Hollandiától. 3-1, 4-1, 5-1, a színházi büfében senki sem hisz a portásnak. Minek dugja a pult alá a minitévét.

Az est fénypontja: Szegő János bemutat Bodor Ádámnak. Egyik lábamról a másikra állok, mint egy hülye tinédzser a példaképe előtt. Mondanám, hogy köszönöm és hogy számomra a Sinistra körzet… De inkább hallgatózom, ügyetlenül odébb sasszézok. „Rövid az új Esterházy-regény” – mondja neki valaki. „Az a lényeg, hogy rövid legyen” – válaszol Bodor. Legyen rövid ez a szakasz is.

Június 14., szombat

A szombati nap totális hardcore. Néhány óra alvás után délelőtt emlékmeccs Révkomáromban (Új Szó/Focitipp Baráti Kör vs. Csata, eléggé nyerünk), visszafelé repesztés az autópályán, majd kómás üldögélés az Írók Boltja előtti placcon. Lődörgés a Vörösmarty téren, botrány a pizzériában (az étterem előtt kapott kupon az étteremben már érvénytelen), a lányok (Kata és Márta) határozottan kiosztják a főpincért, klassz. Végül török étteremben vacsorázunk, ahol mindenki kezitcsókolommal köszön, jó a ruhám.

De ez focinap. Az újabb Vörösmarty téri lődörgés során nekiütközöm Németh Gábornak (aki az Inkognitót egykor az év meglepetésének nevezte a Literán), egy teraszon várja az Uruguay-Costa Rica meccset. A VS.hu íróválogatottjában az övé Costa Rica, és annyira őszintén szurkol nekik, hogy én is nekik szurkolok. Costa Ricának minden összejön (Costa Rica–Uruguay 3–1), mint ahogy az olaszoknak is (Olaszország–Anglia 2–1). A Rácskertben óriáskivetítő, hang nélkül, nem így képzeltem a vébé első olasz meccsét. De Pirlo némafilmen még inkább Pirlo, nehezen leplezem a határtalan örömöm. Egyedül kellett volna.

És a java még hátra van. A VS-nél Japánt kaptam, az első meccsüket hajnali háromkor játsszák Elefántcsontpart ellen. Egyszerre nézem a meccset, egyszerre írom a cikket, egyszerre alszom. Többször ébredek fel arra, hogy a laptop lecsúszik a combomról, hogy a kommentátor felrikolt. A cikk legalább ennyire szétesett. Japán kikap, leadom…

Június 15., vasárnap

…és alszom három órát, Kata elfelejtette kikapcsolni az ébresztőt. Így legalább marad időm összedobni egy cikket Pirlóról, akiből sosem elég. Épp kisül a rántott hús, mire befejezem. Kora délután dedikálás a Vörösmarty téren, halálfejes pólóban, az apokalipszis lovasaival. Melegre tömeg, kávéra kávé. Veszek egy Szvoren Edina-kötetet. Bemutatnak Bornai Tibornak, rázza a kezem, szúrósan néz, hűha. A pódiumon Kőrösi Zoltán kérdez, az asztalon ülünk. Jó a beszélgetés, kár, hogy az első öt percet lényegében átalszom. Nem olvasok fel semmit, az emberek így is biztos napszúrást kapnak. Később még egy irodalmi est, Bartók Imre, Nemes Z. Márió és a magvetős Tóth Kinga a Rohamban. Trash&Noise. Észreveszek hátul egy nagy fotelt, onnan szuper a világ.

Fotó: Árvai Judit

Június 16., hétfő

Elröpül a délelőtt. Mire felocsúdunk, már Kőbányán kanyargunk. A pesti külváros fulladozik a szmogtól, a fűszálak fémszínűek. A belváros kutyahúgyszagú és drága, a kávé 500, a kóla 750. Beszívom a port, megtelepedik az agyamban, mindent eltömít. Teljes dekoncentráció a Frissítő estjén Gaborják Ádámmal és Krusovszky Dénessel az Írók Boltjában. Elfelejtem elhozni a kocsiból a dedikálásra szánt Krusovszky-kötetet, elfelejtem a Facebook-oldal győztesének szánt ajándékpéldányt a saját könyvemből, elfelejtem a felolvasásra szánt szakaszt a regényből. Lapozgatok, nem találom, nem jut eszembe. A közönség türelmes, köszönet érte. Hogyan folytatódik a gender-tematika ebben a regényben? Mit válaszoljak. Egy néni csörömpöl a létrával, felmászik rá, a legfelső polc érdekli. Szegő Jancsi a földszintről integet, jobban izgatja a német–portugál meccs. 

A levezető almafröccs után kijutunk az M6-osra. Szellemút: az első autót Dunaújvárosnál előzöm meg. Nyomom a gázt, Budapest–Pécs, táblától tábláig 100 perc, rekord. A garázsban áll a víz. A macska megvan, nyávog. Kerülget, majd az ölembe ugrik.