Banksy alatt, a mélyvilágban

Az Aludnod kellene megjelenése óta eltelt bő két hónap. Jöjjön a visszhang: itt a sajtófigyelő rovat.

Még véget sem ért a könyvhét, amikor megjelent az első rövid recenzió az Új Nautiluson. Az alapkérdés kilőve – ez már nem a transgeder tematika, hanem akkor mi. „Egy roppant feszült, sokkoló narratíva, amely ugyan tematikáját tekintve nem kiemelkedően újszerű, mégis egy olyan perspektívából megragadott történet, amelyet érdemes kézbe venni” – írta Vidosa Eszter.

Aztán Gaborják Ádám a Vörösmarty téren kezembe nyomta a legfrissebb Élet és Irodalmat, hogy olvassak bele, ott egy kritika, Kálmán C. Györgytől (négy évvel ezelőtt ő mutatta be az Inkognitót Budapesten). Rögtön megvéd a Tar Sándor-párhuzamtól, majd bemutat, spoilerez, analizál, lezár. „Végtelenül keserű, reménytelen világ. Mesterien, aprólékos gonddal és nagy erővel megszerkesztett szöveg.” Klassz, kösz.

A könyvesblog már megpendít az Aludnod kellene kapcsán valamiféle politikai értelmezést, sőt, aprobuba a krimiként való olvasás lehetőségére is felhívja a figyelmet. „De irodalmi nyomozás ez – a széttört, éles tükördarabként a porban heverő szövegtöredékekből kell összeírni, hogy kinek a kezéhez mennyi vér tapad” – állítja a szerző. Az összes szereplő kezéhez vér tapad. A krimi-motívumra egyszer még ráerősítek, régóta nem hagy nyugodni a gondolat: hogy írjak egy krimit.

Határon túli szál: a pozsonyi Új Szó augusztus 23-án egy teljes oldalt szentelt a könyvnek. (Maguk felé hajlik a kezük, lassan tíz éve a lap munkatársa vagyok.) Az eddigi legjobb címmel: „A varjak nem azok, amiknek látszanak”. Sánta Szilárd, Csehy Zoltán és Veres István kritikájának elolvasása után kellett egy kis pihenő. Tömény. Sánta Szilárd újraolvasásra biztat mindenkit. Csehy Zoltán pontosabbnál pontosabb észrevételeket tesz. Veres István hiányolja a humort. Pedig gyerekkoromban még Benny Hillt is szerettem.

Zárásként női magazin. Valamit nagyon tudnak a Marie Claire-nél. A lap az Inkognitóról is tűéles ajánlót közölt, és az Aludnod kellene esetén is jellemző ez a kompakt, minimál. „Annyira higgadt benne a fájdalom, és olyan elmesélhetőnek tűnik, hogy majdnem elhisszük: értjük, amit olvasunk.” Tetszik ez a Marie Claire, szépen sminkel. (Banksy alatt.)

Továbbá: 3 interjú. A Jelenkor honlapján a pécsi könyvbemutatón lezajlott beszélgetés (moderátor: Szegő János betegsége miatt Görföl Balázs) szerkesztett változata. A Literán irodalmi hatások és a mélyvilágban élők kilátástalansága. A HVG-n már csak az utóbbi. De legalább vége a nyárnak.

A könyv utóélete (recenziók, interjúk, egyebek) az Aludnod kellene elnevezésű rovatban követhető nyomon >>>