2015. január 8., csütörtök

Öltöny, narancs, betontömb

Az utazós ősz után lassú, szürke télre készültem, de november közepétől is pörgött az élet. Összefoglaló a párizsi események sokkja közepette.

Három hét alatt három megjelenésem is volt az Irodalmi Centrifuga blogján. A kedvemért létrehoztak egy új rovatot is: az X-MEN és a FEM-X után egyedül foglaltam el az FM-X-et. Én sem értem teljesen. A bemutatkozást követő interjú elég jól sikerült, a kérdéseket Mán-Várhegyi Rékának köszönhettem. Ezt követte a harmadik rész, Görföl Balázs barátom egészen megható szövege. (A felkérés direkt úgy szólt, hogy egy hozzám és az irodalomhoz egyaránt közel álló személy mutassa be a szerzőt.)

A folytatásban: a nemi senkiföldjén. A József Attila Kör és a Mr. Sale öltönyüzlet által közösen kiadott kötethez öltönyt kellett volna húznom, s mivel kosztümöt nem lehetett, így zakóban tüntettem, amit senki sem vett észre. Mármint a tüntetést. A fotót Bach Máté készítette a Duna-parton, kösz! Az ízléses kiadványban (terv: Szabó Imola Julianna) az Inkognitó egyik részlete jelent meg. A bemutató hangulatos volt, sok kicsi szardínia az öltönyboltban.



És még mindig transztematika. Az Amnesty International (AI) jóvoltából – kilenc magyar író, többek között Dragomán György, Parti Nagy Lajos és Simon Márton mellett, őket is érdemes elolvasni – egy norvég transznemű történetének feldolgozására kaptam felkérést. Igazán élveztem az írást, a főszereplő dilemmáival nem volt nehéz azonosulnom. Minden tiszteletem az övé, John Jeanette Solstad Remøé, aki egész életét „inkognitóban” élte le. Férfi testben. Tengeralattjáró-kapitányként. A szöveg címe: F, mint férfi. (Az akció sikeresnek bizonyult, a szövegek révén az AI minden korábbinál több embert ösztönzött cselekvésre, a diszkrimináció ellen tiltakozó Levélíró Maratonhoz idén 8082-en csatlakoztak Magyarországról.)

Decemberben megjelent két komoly kritika a könyvről a miskolci Műút folyóiratban. Nagy Boglárka és Balázs Imre József alapos és érzékeny szövegeit élvezet volt olvasni. Mint ahogy élvezet volt hallgatni Dánél Móna előadását is a regényről a Borbély Szilárd emlékének szentelt, s a 2000 folyóirat által szervezett budapesti Szegénységkonferencián. Remélem, hogy az előadás hamarosan nyomtatott formában is megjelenik. Ezek mellett felkerült a felvidéki Irodalmi Szemle archívumába két másik kritika is, Csillag Lajos és Paszmár Lívia írása is a kötetről, amelyek a lap októberi számában jelentek meg.

Év vége: a listák ideje. A Magyar Narancs irodalmi sikerlistáján (Minimum tizenegyes) az év második felében kiadott könyvek között az Aludnod kellene az ötödik helyen végzett (Kertész Imre és Esterházy Péter friss kötete közé beékelődve, a dobogón: Péterfy, Dragomán, Térey). A Narancsban 27 vezető magyar kritikus pontozza a számára legkedvesebb könyveket, s az általuk megadott pontszámok alapján alakul ki a végső sorrend. A könyvesblog összesített év végi listáján elért 25. hely is megtisztelő, figyelembe véve, hogy a névsorban magyar és külföldi szerzők egyaránt megjelentek. A Kulter.hu oldalon Balajthy Ágnes vette számba az év legjobb magyar nyelvű könyveit – a 8. hely a regényt illette nála. A Litera év végi körkérdésére adott válaszában két, általam nagyra tartott irodalmár, Havasréti József és Gaborják Ádám szerint is az Aludnod kellene volt az év egyik legjobb magyar prózakötete, emellett a Jelenkor Online-nak nyilatkozó kritikus, Lengyel Imre Zsolt is figyelemre méltónak nevezte a regényt. S végül linkelek egy interjút is, amely a VS.hu oldalon jelent meg. Vajna Tamással beszélgettem, a kiváló fotókat Kummer János készítette.



Az igazi élményeket azonban mindig a személyes találkozások nyújtják. Ilyen volt a december 11-i pécsbányai könyvbemutató. Nem voltunk sokan a könyvtárszobában (nagyjából kilencen), de a beszélgetés annál intenzívebb volt. És ott vannak még a személyes üzenetek is. „Ha beszélsz Noéval, köszönd meg a nevemben a könyvét. Az utóbbi idő legnagyobb könyvélménye volt. Egyetlen szót is felesleges lenne hozzáadni, pontos, éles, és olyan súlyos, mint egy betontömb. Benne van minden.” Betontömb. Az ilyen levelek miatt várom 2015-öt, s köszönöm meg 2014-et.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése