Zanza

Nézem Torgyánt. Egy szőke kurvát kefél a Szigony utcai lakásban. Nyolcadik kerület, panel. Málladozik a tapéta, a villanykapcsoló mellett koromfekete a fal. Aztán Torgyán az ágyban, meztelenül, kunkorodó kiflivel a lába között. Borospohárral a kezében, a levágott tetejű ajtóra támaszkodva, a lépcsőházban. Nézem Torgyánt egy szál nejlonharisnyában, piros klipsszel a fülében, kékre festett szemhéjjal. A matracon pucsít, a kutyája édesdeden alszik mellette. Torgyán a politikai nézetei miatt kapta a Torgyán becenevet. Magyar ágyba magyar transzvesztitát.

Ártatlan kisgyermek voltam, amikor először találkoztam leporellóval. A három kismalac című mesében a farkas a kéményen át mászott be a kismalacok házába. Ahogy lapoztam, a kémény lassan elvált a laptól, bele lehetett nézni. Üres volt belül az a kémény. De én tudtam, hogy a kismalacok már várják a farkast. Kondért tartanak, forró víz gőzölög benne.

A kondérokban emberfejek főnek. A hajuknál fogva lógatják bele őket a forró vízbe. A főzés előtt a szemüket és a szájukat bevarrják, így a fej megőrzi eredeti alakját. A varrás meggátolja azt is, hogy a fejben lakozó ellenséges szellem kiszabaduljon. A főzés után a megölt ellenség fejét hetekig tárolják egy zárt cserépedényben. Amikor elkészült, felfűzik egy szíjra, nyakba akasztva hordják. Úgy nevezik, tszantsza. Az Amazonas vidékén élő jivaro törzs fejvadászainak eljárásáról először Miroslav Zikmund és Jiří Hanzelka könyvében láttam eredeti fényképeket. Indián harci ereklye, dzsungeldivat. A háttérben asszonyok köpködnek egy másik kondérba, készül a chicha, erjed a kukoricasör. A két cseh világutazó egy Tatra gépkocsival járta be a világot, Afrikát, Ázsiát és Dél-Amerikát. Több ezer fotográfiát készítettek, könyveiket ezekkel illusztrálták. Emlékszem, mennyire megbabonáztak ezek a felvételek. A kócos hajú, felduzzadt ajkú, levarrt szemű, öklömnyi nagyságúvá zsugorított emberfejek.

„Tombol benne a szex. Úgy meredeznek ezek a bibék, mint az óriáspéniszek.” A Romlás virágai című fotókönyvről beszélgetünk a kurátorokkal. Színes művirágok makrofotói, kemény kötésben. Megtévesztően élethűek, az egyik virág szárán hangya masírozik. A temetőben is van élet. Az asztalon ott a többi fotókönyv, a kiállítás darabjai. Trashkönyv, egyedi hordozókra nyomtatott fotókkal, privát felvételek újságoldalakra, elsárgult papírlapokra nyomtatva. Az Édes jó Zebukám című sorozat, egy balatoni nyaraló enteriőrjével. A könyvecskében a falakra kivetített fotókról készített fátyolos felvételeket találjuk. Minden egyes fotókönyv külön világ. Az egyik világít, a másik egy éve őrzi parfümillatát, a harmadik valójában verseskötet. Csak az én fantáziám olyan szegényes. Nézem inkább a csókolózásra készülő embereket. Ugyanazok az arcok a könyv baloldali és jobboldali lapjain. A kötet mindkét oldala külön-külön lapozható, így mindenkiben tovább élhet a remény, hogy végre valakit megcsókolhat. Akár saját magát is.

A platókon férfiak ülnek. Csupa intim felvétel, pedig a képek a nagybani piacon készültek. Az egyik pokrócba bugyolálva fekszik a mikrobusz padlóján, a másik a hagymás zsáknak dőlve alszik. Ugyanazok a tárgyak veszik körül őket. Krumplis zsák, műanyag láda, kerti szék, nejlonzacskó, fonott kosár, gázpalack. A lámpafény megcsillan a teherautók szélvédőjén és a paradicsomok oldalán. Színpompás rend az éjszaka közepén. Újságokkal kibélelt bevásárlókocsi, Barikád, Magyar Demokrata, Magyar Horgász. Villás targoncák egymás mellett. Száz csokor sárgarépa, ezer fej káposzta. Zölden világít a szemembe a kétoldalas paprikamakró, hunyorgok tőle. Becsukom a szemem, de még mindig látom a képeket. A képekben az a jó, hogy történeteket lehet velük elmesélni. Minden ott van a fotókon. Az őstermelők dühe és kiszolgáltatottsága. A visszafojtott várakozás. A hideg éjszakák otthonossága. Egy szebb élet reménye.

Nézem Torgyánt. Nézi a monitort, a képernyőn szélesre nyílott pina. Meztelenül áll az ajtófélfának dőlve, vörösboros pohárral a kezében. Nem tűnik boldognak. Megnyugvást csak akkor fedezek fel az arcán, amikor a csipkefüggönyön keresztül bámul ki az ablakon. Szemben panelházak, a földszinteken kocsmák és százforintos boltok. A parkolóban Szamara­roncsok és feltuningolt, rohadó Hondák. A szebb élet reménye valamikor Torgyán előtt is felcsillant. De a szebb élet utáni kétségbeesett reményt jelképezi a temetői művirág, a Happiness Book boldogságkereső gyakorlatainak sora, a Skype­beszélgetés során lefényképezett monitorképekből létrehozott virtuális napló és a jivaro indiánok által harci díszként viselt zsugorított emberfej is. Mind boldogtalanok vagyunk,szebb életről álmodunk. Ne szégyelljük.

A szöveg a Photo/Book című kiállításon hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az esemény a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának csoportos kiállítása volt.