Az Aludnod kellene megjelenése óta eltelt bő két hónap. Jöjjön a visszhang: itt a sajtófigyelő rovat.
Még véget sem ért a könyvhét, amikor megjelent az első rövid recenzió az Új Nautiluson. Az alapkérdés kilőve – ez már nem a transgeder tematika, hanem akkor mi. „Egy roppant feszült, sokkoló narratíva, amely ugyan tematikáját tekintve nem kiemelkedően újszerű, mégis egy olyan perspektívából megragadott történet, amelyet érdemes kézbe venni” – írta Vidosa Eszter.
Még véget sem ért a könyvhét, amikor megjelent az első rövid recenzió az Új Nautiluson. Az alapkérdés kilőve – ez már nem a transgeder tematika, hanem akkor mi. „Egy roppant feszült, sokkoló narratíva, amely ugyan tematikáját tekintve nem kiemelkedően újszerű, mégis egy olyan perspektívából megragadott történet, amelyet érdemes kézbe venni” – írta Vidosa Eszter.
Aztán Gaborják Ádám a Vörösmarty téren kezembe nyomta a
legfrissebb Élet és Irodalmat, hogy olvassak bele, ott egy kritika, Kálmán C.
Györgytől (négy évvel ezelőtt ő mutatta be az Inkognitót Budapesten). Rögtön
megvéd a Tar Sándor-párhuzamtól, majd bemutat, spoilerez, analizál, lezár. „Végtelenül
keserű, reménytelen világ. Mesterien, aprólékos gonddal és nagy erővel
megszerkesztett szöveg.” Klassz, kösz.
A könyvesblog
már megpendít az Aludnod kellene kapcsán valamiféle politikai értelmezést, sőt,
aprobuba a krimiként való olvasás lehetőségére is felhívja a figyelmet. „De
irodalmi nyomozás ez – a széttört, éles tükördarabként a porban heverő
szövegtöredékekből kell összeírni, hogy kinek a kezéhez mennyi vér tapad” –
állítja a szerző. Az összes szereplő kezéhez vér tapad. A krimi-motívumra egyszer
még ráerősítek, régóta nem hagy nyugodni a gondolat: hogy írjak egy krimit.
Határon túli szál: a pozsonyi Új
Szó augusztus 23-án egy teljes oldalt szentelt a könyvnek. (Maguk felé
hajlik a kezük, lassan tíz éve a lap munkatársa vagyok.) Az eddigi legjobb címmel:
„A varjak nem azok, amiknek látszanak”. Sánta Szilárd, Csehy Zoltán és Veres
István kritikájának elolvasása után kellett egy kis pihenő. Tömény. Sánta
Szilárd újraolvasásra biztat mindenkit. Csehy Zoltán pontosabbnál pontosabb észrevételeket
tesz. Veres István hiányolja a humort. Pedig gyerekkoromban még Benny Hillt is
szerettem.
Zárásként női magazin. Valamit nagyon tudnak a Marie
Claire-nél. A lap az Inkognitóról is tűéles ajánlót közölt, és az Aludnod
kellene esetén is jellemző ez a kompakt, minimál. „Annyira higgadt benne a
fájdalom, és olyan elmesélhetőnek tűnik, hogy majdnem elhisszük: értjük, amit
olvasunk.” Tetszik ez a Marie Claire, szépen sminkel. (Banksy alatt.)
Továbbá: 3 interjú. A Jelenkor
honlapján a pécsi könyvbemutatón lezajlott beszélgetés (moderátor: Szegő János
betegsége miatt Görföl Balázs) szerkesztett változata. A Literán
irodalmi hatások és a mélyvilágban élők kilátástalansága. A HVG-n már csak
az utóbbi. De legalább vége a nyárnak.
