Véget ért az őszi kötetturné is, amely Kővágószőlősről indult, egy szűk körű, de annál impulzívabb beszélgetéssel. Aztán jött a pécsi Royal Fesztivál, a "tatár pistás", "anyaelégetős" jelenetnél is súlyosabb zenei szeánsszal (The Mount Fuji Doomjazz Corporation). A hivatalos és lelkileg kimerítő könyvbemutató a hangulatos pesti Kalicka Bisztróban, felolvasással, dj-szettekkel. Utána megint Pécs, intim pillanatok a Tudásközpontban. Ostrava, majd Miskolc, ahol ismét sokat tanultam. Például azt, hogy Miskolcon az Auchan a "legbiztonságosabb" áruház, legalábbis a multi óriásplakátja így hirdette magát a városban. Zárás a Bálint Házban, Budapesten, kólával és egy Cannibal Corpse-pólós technikussal.
Az egyik legemlékezetesebb állomás a csehországi Ostrava volt. A Jelenkor honlapján jelent meg az útibeszámolóm, amelyből jöjjön egy részlet (szürkével), egy link a teljes cikkre, végül néhány kép, és egy "köszönet" rovat.
„Európa legsajátosabb városa” – ezekkel a szavakkal invitált egyik vendéglátóm. A gyorskeresés eredményes, a 317 ezer lakosú Ostrava tényleg sajátosnak tűnik. Az „ipari jellegű” várost „sokszínű növény- és állatvilág” jellemzi, nem csoda, hiszen egykor „mammutvadász” település volt. 1894-ben beindul a villamosközlekedés, majd Ostrava lesz Csehszlovákia „acélszíve”, épülnek a gyárak és a lakótelepek. A kolostorokat felszámolják, a szerzeteseket deportálják. Terjeszkednek a bányák, a szocialista mérnökök még a történelmi városközpont alatt is fúrásokat terveznek. A bányák egy része a rendszerváltás után bezár, a többit privatizálják, zajlik a rekultiváció, de az új városházáról ma sem lehet olyan panorámafotót készíteni, amelynek hátterében ne egy vasmű vagy gyárkémények erdeje állna. Testvérvárosok: Coventry, Volgográd, Katowice, Miskolc. Vasreszelék, anyacsavar, zagytározó.
Egyszer csak eltűnök a kacskaringós erdei utakon. A fenyvesek fölött sötétkék az ég, harmat gyöngyözik az ágakon, a tisztásokra köd borul, alig várom, hogy feltűnjenek a táncoló nimfák. Apró falvacskákon hajtok keresztül, a főtereken toronyóra, restaurace, pekárna. Ez Csehország. Az idillnek hamar vége, Nový Jičín után ismét leszáll a pára, az autópálya nyákos, korcsolyázunk. Ostrava körvonalai már a távolból feltűnnek. Nem valami bonyolultak az alakzatok, balra panelek, Poruba, a szocialista városrendezés csodája. Jobbra valami gyár vagy transzformátortelep, nagyon sok a vezeték, annál kevesebb a fény. Magam elé veszem az egykilós Fujit, kattintok néhányat a volán mögül százharmincnál, így teljes a road trip. Kifordul elém egy teherautó, még több a vezeték és a gőzölgő hűtőtorony. A GPS letérít az autópályáról, a széles sávok üresen tátonganak, elhagyom a legnagyobb körforgalmat, amelyet valaha láttam. A közepén kerek erdő, tele endemikus fajokkal, amelyek csak ebben a körforgalomban élnek. Oldalra pillantok: a világ legnagyobb rendezőpályaudvarára. Harminc vágány – vagy ötven? Aztán az ötvenes évek sztálinbarokkja, dunaújvárosi hangulat, a sugárutak mentén babakocsikat tolnak az emberek, lóbálják a nejlonszatyrokat, Lidl forever. Mintha itt mindig szitálna az eső. Kikerülöm a trolit, átsuhanok a városközponton, felkapaszkodok a Baník Ostrava stadionja melletti emelkedőn. Végállomás: az ostravai Rózsadomb villanegyede, Hotel Best.
A teljes cikk a Jelenkor honlapján>>
Ostrava
Ostrava
Ostrava
Miskolc
Miskolc
S ahogy minden valamirevaló metálalbum, záruljon ezt a poszt is a köszönet rovattal az őszi fellépések kapcsán: Ágoston Zoltán, Árvai Judit, Barnás Ferenc, Csordás Kata, Fekete Ernő, Gazdag József, Gazdag-Nagy Anikó, Görföl Balázs, Gróf Balázs, K. Horváth Zsolt, Jenei László, Jiří Macháček, Lucie Mechová, Németh Róbert, Pató Attila, Pató Márta, Simon Eszter, Snopek Márta, Szegő János, Takács Miklós, Tóth Anna, Varga Ervin.
